Számunkra nem kérdéses, hogy a kertépítés a szenvedélyünk! Mivel a munkán kívül is jó barátok vagyunk, sőt már a közös vállalkozásunk előtt barátai voltunk egymásnak, ezért elmondható rólunk, hogy a csapatszellemben otthon vagyunk. Gyakran figyelem meg magunkat, hogy még a közös szabadidő tevékenységünkben is a kertépítésről beszélgetünk, egy-egy szép munkáról, elégedett ügyfélről, vagy a szakma mélyebb részleteiről. Amikor pedig tél van, és nem tudunk, illetve nagyobb kihagyások közt néha tudunk csak kertet építeni, akkor a hideg ellenére is mindenki boldogan végzi az ipart! Persze tavasszal már alig várjuk, hogy először kiguríthassuk az akkor még nem is tökéletes látványt nyújtó gyepszőnyeget és minden egyéb más növényültetési feladatot, ami a kertépítés alatt csak közbejöhet.
Még olyan is előfordult tíz év után is, hogy alig akartunk a kertépítés átadását követően hazamenni és vígan mutogattuk az ügyfelünknek, hogy de csak még ezt nézze meg, meg ezt… Szerencsére nagyon keresettek vagyunk és sok megbízást kapunk főleg ajánlásból. Nagyon hálás dolog ez, amikor egy ügyfelünk annyira elégedett, hogy semmi kockázatát sem látja annak, hogy bennünket ajánljon. És mi tudjuk is jól, hogy ezért hálásnak kell lenni, mert így azt tehetjük, azt csinálhatjuk, amit a legjobban szeretünk! Ez pedig nem más, mint a kertépítés! Volt egy hosszabb időszakunk, amikor az automata öntözőrendszerek felé orientálódtunk és sokáig szinte más munkát nem is tudtunk végezni, annyira dömpingszerűen tört ránk akkoriban az öntözőrendszer telepítés. Azt is nagyon szeretjük, de láttam, hogy amikor el kell hagyni a területet úgy, hogy még nincs befejezve, akkor a társaim arcán előbb zavar, majd bánat jelentkezett. Úgy is ment egy darabig, hogy kerteket nem építettünk, de sokáig már nem bírtuk. Nagyon hiányzott a kertépítés kreativitása és az alkotás. Hiányzott az az esztétikai élmény, amit bizony csak a kertépítés tudott bennünk kibontakozni!
